Hajnal

van egy hangulata a nyáron hajnalban kelésnek. amikor kinézel az ablakodon, és már éppen elkezd zöldülni az ég, tűnnek el a csillagok, és ha kinyitod és kiszagolsz, érzed a szélszagot, a fújó szél illatát, autót még csak nagyritkán hallasz, madarat már annál inkább... nem az a fejfájós, hidegre ébredés, hanem a tudat, hogy azért indulsz ilyenkor, mert van miért, táska bepakolva, arcmosás, kávé-tea és már indulsz is, ajtón ki, lépcsőn le, szélbe ki, várnak a fák, kelnek az árnyékok, és talán még az első buszt (a bányajáratot) is eléred, na az ilyen reggeleket szeretem.

1 megjegyzés:

lightpost írta...

lábjegyzet.

volt idő, amikor fel bírtam kelni hajnalban, mert tudtam, hogy van értelme. ez azóta is rettentően hiányzik.